Lazúrozás kültéri fafelületeken

A kültéri faanyagokat védeni és ápolni kell, így majd jól viselik az évszakok változását és az egyre szélsőségesebb időjárást.

A felület előkészítése:

A kültéri fafelületekről a laza leváló részeket csiszolással kell eltávolítani. A fennmaradó részeket is csiszolni kell, hogy az a lazúrréteg, amit felviszünk, meg tudjon rajta kapaszkodni. Ha régi felületekkel dolgozunk, a portalanítás és csiszolás szükséges az előkészítéshez, alapozni nem kell.

Lazúrok használata:

A lazúrok felfrissítik a fafelületeket, vékony filmréteget képeznek rajtuk, és nem fedik el a fa természetes erezetét. A lazúrral kezelt felületek jobban ellenállnak az UV-sugárzásnak. A vékonylazúrt általában a nem „mérettartó” fafelületekre kell alkalmazni, azokra, amelyek kis mértékben, de változtathatják a méretüket, alakjukat. A takaró jellegű lazúr tökéletesen záró réteget képez a fafelületen. Egyrészt olyan régi vékonylazúros felületek kezelésére használjuk őket, amelyeken egy újabb vékonylazúr-réteg már nem segít, másrészt új felületekre ajánlott. Elfedi a fa eredeti színét, csak a struktúra látszik.

Vízhígítású Tikkurila vékonylazúr: Valtti Akvacolor, Valtti Plus Kesto

Oldószeres Tikkurila vékonylazúr: Valtti Color Extra

Vízhígítású Tikkurila vastaglazúr: Valtti Opaque

Alapozás

A lazúrok alapozása történhet vizes bázisú, vagy oldószeres alapozóval. A lealapozott fafelület komoly vízlepergető képességgel bír. A termékek gyárilag tartalmazzák a gombavédőket is. A száradási idő terméktől függően akár 72 óra is lehet.

Oldószeres Tikkurila alapozó: Valtti Super Guard

Mikor ne használjunk lazúrt?

Keményfa felületeknél (akác, bükk, tölgy, cseresznye) az alapozó használata nem javasolt, mert ezek a felületek nagyon telítettek, a magas csersavtartalom nem engedi az alapozót leszívódni a rostokba.

Lazúrt vízszintes felületen, járófelületen nem használhatunk, mert elkopik, leválik.

Amire figyelni kell:

A fűrészárunál kilátszódó rostvégződések megfelelő kezeléséről, illetve takarásáról gondoskodni kell. Fontos, hogy ne essen rá az eső, ne szívja magába a vizet, ne fagyjon bele a víz.

Miután a fafelület megszáradt, jöhetnek a fedőrétegek. Az első réteget színtelenre kenjük, a 2. és 3. réteget kenjük színesre. A színezés „kötelező rossz” a fafelületek kezelésénél, de elkerülhetetlen, ugyanis az UV védelmet a színező pigment adja meg.

Amit nyugodtan elfeljethetünk a fafelületek kezelésénél, az a lenolaj. Egy idő után ugyanis letaszít mindent, ami rákerült, egyáltalán nem nyújt hatékony védelmet.

vissza